← vissza

Negró

Sziasztok, Negró vagyok. 2012.05.12. – én születtem Nyíregyházán. Gazdim 3 hónapos koromban hozott el, Debrecenből vonattal utaztunk haza, Pécsre. Nagyon aggódott emiatt, de mikor Pesten, átszálláskor lerohant egy nagy csapat gyerek és én – szokás szerint – mindenkit imádtam, mindenkivel játszottam, akkor megnyugodott, hogy minden rendben lesz velem.

Kezdetét vette a nevelésem – kiképzésem hamar, mindenhova mentünk, kirándulni, autóval – busszal – vonattal utaztunk sokat, emberek közé mentünk, gyerekekkel játszottam, tanultam sok – sok trükköt, okos – ügyes voltam állítólag, bár csibész is ami azt illeti. Több suliba is jártunk, egy ideig nagyon engedelmesnek kellett lennem, az volt neki fontos, utána meg kellett találnom bizonyos dolgokat a jó hosszú nyomvonalakon, ezt bírtam, mert jó sok jutifalatkával járt. Itt rengeteget dolgoztunk együtt fogadott testvéremmel, Schwárzi kutyussal, aki Hugi gazdi kutyája volt. Huginak is szót fogadtam mindig és mindenki másnak is igyekeztem megtenni, amit Gazdim megtanított. Aztán embereket kellett keresnem és jeleznem. Ez naggyon jó móka volt, jártathattam a számat (amit amúgy is szeretek) és még jutalmaztak is érte. Itt is ezerrel osztogattam a puszikat a megtalált embereknek természetesen. Aztán mentünk ilyen akadálypályákra, ez is érdekes volt, Gazdim ezerrel osztogatta itt is a jutifalatkákat, úgyhogy szó se róla, megszerettem ezt is. Kis szünet következett, nem jártunk sehova egy darabig, persze Gazdi és Hugi eközben is mindig foglalkoztak velünk, kirándulni mentünk sokat, gyakoroltuk az alap dolgokat mindenféle helyzetben, környezetben ahol csak lehetett. Aztán 8 éves koromban megint kutyasuli, itt egy kedves lány, a Vivi megnézett engem, megnyavart, csontot rakott elém…..no nemtudom, biztos azt hitte meg tudom enni azt a hatalmas csontot, mert hamar elvette, én meg néztem bambán rá.

Láthatóan elégedett volt, meg Gazdim is és kicsit itt gyakoroltunk még. Nem akartak adni májas kenyeret….se a Vivi, se a Gazdi, úgyhogy elfogadtam a dolgot, aztán Kecskeméten sem akart adni májas kenyeret senki sem, két alkalommal. Érdekes, bezzeg utána kaptam itthon.

Aztán jött a gyerekekkel való gyakorlások, hát imádom a gyerekeket, úgyhogy minden rendben ment, azóta is nagyon szeretek közéjük menni, mindig tettre kész vagyok, legyen szó bármilyen programról.