← vissza

Sáriné Papp Erzsébet

28459405_1714124001942699_1611480933_nGyermekkoromtól óvó néni szerettem volna lenni. 1978-ban teljesült a vágyam, 18 évesen elkezdhettem azt a hivatást, amit utána 40 évig csinálhattam. Voltam óvó néni, tagóvoda-vezető és egy hatalmas, 19 tagintézménnyel működő intézmény igazgatóhelyettese. Sokat láttam, tapasztaltam.
Láttam, hogy évről évre egyre több a sérült, beteg vagy csak motiválatlan, dacos, nehezen kezelhető kisgyermek, és bár sokféle eszköz, módszer állt rendelkezésre, hiányérzetem volt. 2014-ben hallottam először a kutyás terápiáról, és magával ragadott. Kutyás vagyok, mióta az eszemet tudom! Saját kutyánk 2000 óta van. Kófic, a labrador és vizsla mix kutyusunk meghatározó volt az életünkben. Túl azon, hogy imádtuk, ösztönösen volt terápiás kutya, sokszor sok helyzetben segített át bennünket élete 15 éve alatt. Az, hogy kutya nélkül nem tudunk élni, neki köszönhető. Olyan űrt hagyott maga után, hogy néhány hónap elteltével kiskutyát hoztunk a családba, ő Zete, a mi labradorunk.
Egyetlen szempont volt a választáskor, hogy legyen gyermekszerető fajta, aki mellett majd az unokáinkat is biztonságban tudhatjuk. Jól választottunk. Én pedig szinte ezzel egy időben elindultam egy úton, egy újabb életcél felé. Szeretném az aktív időszakom lezárultával úgy tölteni a mindennapjaimat, hogy tudjak másoknak segíteni a 40 év pedagógiai tapasztalatait és a kutyás terápia hatásait ötvözve. Az elmúlt 9 hónap alatt ezért dolgoztunk intenzíven Zetével. Sokat tanultam az állatasszisztált terápiáról, a kutyákról, magamról, és tudom, hogy ebben is igaz a „lifelong learning”.

Büszke és boldog vagyok, hogy egy olyan csapat tagja lehetek, mint a Kutyával egy mosolyért Alapítvány!

 

davclone tag: -5253189395921385642sdr