19. 02. 2020. BAON.HU, Petőfi Népe – They have already won numerous European Championship titles with their husky dogs

Havat ritkán látnak a Kiss-Tóth család huskyjai, ennek ellenére a szánhúzókutya-versenyeken kiválóan szerepelnek. A család minden tagja aktívan versenyez a gyönyörű négylábúakkal, ki-ki a maga versenyszámában. A három gyermek, Anna, Virág és Balázs már az Európa-bajnoki címet is megszerezte.
Nem nevezhető hétköznapinak a Kiss-Tóth család állatszeretete. Jelenleg hat szibériai husky, egy labrador keverék és egy foxi-agár keverék alkotja a kutyafamíliát. A huskyk szánhúzókutya-versenyeken eredményesen szerepelnek, valamint egyikük, Iorek és Bizsu, a labrador keverék terápiás kutyaként is dolgozik.

A huskyk ahányan vannak, annyifélék, van köztük kék szemű, barna szemű és felemás szemű. Sötétebb és világosabb színű és hosszú szőrű is. Abban azonban megegyeznek, hogy valamennyien nagyon okosak és jól neveltek. Jól bírják a hazai klímát. Előfordul, hogy 40 Celsius-fokban is kifekszenek napozni, a többrétegű szőrük ugyanis télen fűti, nyáron hűti őket. Az éjszakákat kint töltik kennelben, de napközben gyakran bejárnak a házba, ahol egyaránt kedvelik télen a kandalló melegét, nyáron pedig a klíma hűsítő levegőjét.

– Mindig is nagy állatbarátok voltunk, az első husky, Kira hét évvel ezelőtt kölyökként került hozzánk. A középső gyermekünk, Virág kapta, elsősorban azért, hogy segítse a gyógyulásban – tudtuk meg Marikától, az édesanyától. – Akkoriban volt egy kis tacskónk, Tappancs, akivel jókat játszott, de amint nőtt, láttuk, hogy nagyobb játszótárs kell neki. Így érkezett a családba Naum, aki akkor körülbelül másfél éves lehetett. Ő fajtatiszta szibériai husky volt, jól kijöttek Kirával – mesélte.

– A nagy mozgásigénynek köszönhetően sokat sétáltunk a két huskyval, de nem volt nekik elég. Interneten keresgélve rátaláltunk, hogy Magyarországon is rendeznek kutyás versenyeket, és éppen akkor volt az országos bajnokság Gyömrőn, amire kilátogattunk. Nagyon megtetszett a verseny, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy rendszeresen eljártunk az Északi Szánhúzókutyások Sportklubja tagjai által rendezett közös edzésekre. Megtanultuk az alapokat, és beszereztük a szükséges felszerelést a biztonságos sportoláshoz. A versenyzést az edzőtársak biztatására kezdtük, eleinte a saját kutyáink mellett kölcsönkutyával. Mivel mindhárom gyerekünknek megtetszettek a kutyás sportok, rájöttünk, hogy kevés a kutyánk, ha mindenki sportolni szeretne. Aztán sorra jöttek az újabb kölykök: Angel, Loki, Iorek és Pepsi, valamennyien huskyk, kivétel Loki, aki husky-­szamojéd keverék. Közben lett még két keverék kutyusunk is, Molly, aki egy foxi-­agár, és Bizsu, aki labrador keverék – sorolta.

A felkészülésre – és a kutyák mozgásigényének kielégítésére – Helvécián, a néhány kilométerre fekvő Ludas-­tó melletti területre jártak edzeni. – Idővel már nemcsak futottunk a kutyákkal, hanem kipróbáltuk, milyen a kerékpárral, scooterrel és az edzőkocsival való versenyzés is. Valamennyi sporteszköz és felszerelés úgy van kialakítva, hogy a kutyák semmilyen sérülést ne szenvedjenek, és teljes kényelem mellett tudjanak futni. Sajnos nálunk ritkán van szánozásra megfelelő mennyiségű hó, de az elmúlt évben sikerült egy szános versenyen is részt venni – jegyezte meg az édesapa, Zoltán.

A versenyeken négy fajta versenyszám van a szánhúzó kutyások számára. A Canicross a kutyás terepfutás, a gazdik hazánkban egy, de külföldön két kutyával is futnak. A másik szám a Bikejöring, azaz a kutyás terepkerékpározás egy terepre termett bicajjal. A harmadik szám a Scooter, azaz egy nagy kerekű roller. A negyedik szám pedig az edzőkocsi, melyet hó hiányában alkalmaznak a szán helyett. Ez elé kettő vagy több kutya köthető be, például lehet kettes, négyes, hatos, nyolcas, tízes vagy éppen tizenkettes fogat is.
A hazai versenyeken együtt indulnak a klasszikus szánhúzó fajták – szamojed, szibériai husky, alaszkai malamut, grönlandi kutya – és a más fajtába sorolható vagy keverék kutyák is, de a Canicross kivételével külön kategóriát képeznek a szánhúzó és nem szánhúzó fajták.

A magyar sportolók folyamatosan részt vesznek nemzetközi versenyeken is a környező országokban, és rendszeres résztvevői Európa- és világbajnokságoknak is. A nagy nemzetközi versenyek egy részén csak törzskönyvezett, fajtatiszta szánhúzó kutyákkal lehet indulni. A Kiss-Tóth család gyermekei a FISTC európai szervezet által rendezett Európa-bajnokságokon szoktak indulni.

– Öt évvel ezelőtt, 14 évesen kezdtem el versenyezni Kirával. Fantasztikus érzés, eggyé válunk a környezettel és nagyon érezzük egymást. Kira a kedvencem, ő fut a legjobban – mesélte Virág. – Nagyon nagy erő szükséges a versenyzéshez. Folyamatosan edzem magam, futok és erősítő edzéseket is végzek. Különösen a derekat és a hátat kell erősíteni a Canicrosshoz. Régebben súlyt is emeltem, versenyszerűen, de ma már csak a szánhúzó kutyás sportokra koncentrálok. Négy évvel ezelőtt az ausztriai Otteschlangban rendezett Európa-bajnokságon Junior Canicross kategóriában sikerült Európa-bajnoki címet szereznem, de tervezem scooterrel is indulni – árulta el a diáklány, aki jelenleg a Kocsis Pál középiskolában 13. évfolyamos környezetvédelmi szakon.

Kira nagyon fontos szerepet tölt be Virág életében, hiszen ő volt az, aki átsegítette betegségén. Virág epilepsziás volt, gyermekként gyakran törtek rá rohamok. Az orvosok azt javasolták, legyen háziállata. Kira segített neki abban, hogy idő előtt észrevegye, ha rohama jön, ekkor lassított, leült. A kutya percekkel előbb észlelte, hogy gazdája nincs jól. Így lassan Virág megtanulta kezelni a rohamait, melyek mára szinte teljesen megszűntek.

Öccse, Balázs most 13 éves, a helvéciai Feketeerdői Általános Iskolában 7. osztályos. Négy éve foglalkozik a kutyákkal, tízévesen nyerte meg Európa-­bajnoki címét, szintén Junior Canicross kategóriában. Az ő kedvenc kutyája Loki. A legidősebb gyermek, Anna 23 éves. Kétkutyás Canicross versenyszámban szintén Európa-­bajnok lett 2019-ben a csehországi Abertamyban. A szülők közül Zoltán, az édesapa is indult már Európa-­bajnokságon, Veterán Cani­cross kategóriában. Az édesanya, Marika viszont Iorekkel és a labrador Mollyval agility­versenyeken remekel. A felnőttek aktív részesei a hazai szánhúzó kutyás megmérettetéseknek, segítőként és szervezőként is kiveszik részüket a munkából. Tagjai az Északi Szánhúzó Kutyások Sportklubjának. – A saját versenyeinken kívül egyre több olyan futóversenyre kapunk meghívást, ahol a szervezők fontosnak látják, hogy a kutyával való futást népszerűsítsék – mondta Zoltán.

A huskyk, mint a szánhúzó fajták, nagyon okosak, de fontos, hogy az embert ne csak falkatagnak, hanem falkavezérnek tekintsék, ezért a tiszteletet ki kellett vívni náluk, ami sok munkával jár. Ezt Zoltánnak sikerült elérnie elsősorban. Marikában leginkább az „ételosztót” látják.
– A tekintély nagyon fontos. Angie-re kell igazán odafigyelnünk, nőstény létére ő az első a falkában – mondta Marika. – Én Iorekkel találtam meg leginkább a hangnemet, mi együtt versenyzünk és dolgozunk. Három hónaposan került hozzánk, az első pillanattól kezdve csak engem figyelt. Fantasztikus kutya. A szibériai husky kutyák közül az országban elsőként szerezte meg a terápiáskutya-vizsgát. Ez azért is különleges, mivel a husky egy elég öntörvényű állat, nehezen idomítható. A kecskeméti Kutyával egy mosolyért Alapítvány tagjaként nagyon sokat járok vele betegekhez, idősekhez és autista gyerekekhez – részletezte.
A család másik kutyája, Bizsu, a labrador keverék is letette a terápiáskutya-vizsgát. Iorek és Bizsu sokszor együtt dolgozik. Bizsunak ráadásul megvan a személyi segítői vizsgája is, így terápiás állatként, érzelmi támogatóként is megállja a helyét.